Premier: Ilyen lett az új Anouk lemez

Végre! Kint van az új lemez. Most hallgatom az elejétől a végéig. Vártam már ezt a napot.

Ha felkattantok a wikire ott olvashatjátok, hogy Anouk az alternatív rocktól a bluse-, pop-rockon keresztül, akár a soul műfajba is besorolható. Hogy miért mondom ezt? 
Mert ez ma megdőlt! Egyik műfaj sem fogadja magába ezt a lemezt. Más.

Olvastam már a nemzetközi sajtóban, hogy valami újra készül Anouk, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. 
Az első dal a The Rules nevet kapta, amely egy erőteljes nyitány szerintem, kezdetét veszi a vonatozás. Nem a dal erős, hanem a dal elemei, ahogy a vonósokra épül a kórus, meg ott van az orgona.
Nem kell nagy MacGyvernek lenni, hogy felfedezzük, a dalok kapcsolatát. Véleményem szerint, ennél szebb nincs, amikor nem választják el szünetekkel a dalokat, hanem egymást egészítik ki. Így kialakul egy olyan kapocs, amelyen nem engedi el a hallgatót. 

Hangulatában nekem nagyon a telet idézi ez a lemez, lehet ha akkor készültek a dalok. 
Akik szerették az előző dalok stílusát, azok biztosan meglepődnek, de hallgassátok végig, mert megéri. 

A harmadik kis dalt már ismerjük, a Birds jelenleg bent van az Eurovíziós Dalfesztivál döntő dalai közt, szombaton lesz a nagy nap. Ha már itt tartunk, a fogadóirodák Anoukot tartják esélyesnek, kitudja?!

Ezek a dalok balladák, apró finom érzések, amelyek egymásra épülnek és alkotnak egy egészet. Érzéki a húzás a dalokban. Nem kell nagy változásokra számítani, de ez nem jelenti azt, hogy egysíkúak a dalok, sőt, nagyon kreatívan vannak egymásra építve az elemek.

Szeretem a hangja alatt a nagyzenekart hallani, szépen érvényesül a basszusgitár is, amely elemi része az anyagnak. Nincs torzítás, kivéve a szintetizátorok esetében. Mozgalmas!

Az ötödik dalban egy kis hárfa, phu... Attól nem kell tartani, hogy unalmas a lemez, hiszen a dalok úgy kapcsolódnak egymásba, hogy egyfelől észre sem lehet venni, csak amikor más dallamsor indul, akkor kapkodsz, hogy mi történt, másrészt szép zenei íveket írnak el. 

A hatodik dal a Stardust, amelyről már írtam, hogy decemberben tette közzé Anouk a Youtube csatornáján, így mindenki letölthette. 

Olyan ez, mint egy nagy utazás, elindul a szekér, ágy, szőnyeg, mozdony, ki amit szeret, és megelevenedik a képzeletbeli meseország. 

Valóban filmzeneiek a dalok, eltudom képzelni őket a képsorok alá. Sokat dolgozhattak az anyaggal, hiszen olyan nagyzenekari kíséretek vannak a dalok mögött, amelyek sima akkordos dalok esetében munkásak. 
Végre egy olyan lemez, amely segíti az énekes hangját, és amelyben a hang is kvázi hangszerként van jelen, de nem süllyed bele a háttérbe. 

A Kill c. dalt már hallhattátok, meg láthattátok.

Semmi esetre sem egy szétcsapott lemez a Sad Singalong Songs. Két év után úgy gondolom megfelelő folytatás ez az anyag. 

Minden egyes döntés tudatos.

Nem hosszúak a dalok, így hamar lepereg a lemez, azt nem mondom, hogy egy autózós korong, inkább egy hideg téli estén háttérben a kandallóval, vagy anélkül kellemes pillanatokat szerezhet. 

Az egész korongon végigvonul a szimfonikus zenekari kíséret, erre épülnek a dalok, látom magam előtt a színpadot. Nagyon vizuális lett, még ha zenéről beszélünk, akkor is. 

Az utolsó dal szép lezárása a lemeznek. Elrobog a vonat, vége az utazásnak, megérkeztünk!

Tízes. Jó utazást!