Fonogram: utolsó tekercs

Sokat gondolkodtam, hogy folytassam-e a Fonogram-tekercseket. Aztán úgy döntöttem, hogy kiemelem az utolsó kategóriák közül azokat, amelyek közelebb állnak hozzám.

Még hét kategória lenne hátra, de nem látom értelmét, hogy felsoroljam ezeket, vagy hogy videókkal tűzdeljem tele. 
Minden jelölés elérhető itt, sokkal inkább kedvem van beszélni azokról, amelyek tetszenek. 

Először is, nagyon örvendek, hogy az év hazai hard rock vagy heavy metal albuma kategóriában jelölték a mostanában igencsak ismerté vált Leander Risingot. 

Köteles Leander zenéje megérdemli a jelölést, ő egy olyan szegmenst képvisel a magyar rockzenei táborban, amely számomra még nem volt hallható ezelőtt. 

Nagy volt az öröm Palya Beánál, ahogy a Facebook oldalán láttam, amikor tudatosult benne, hogy lemezét jelölték az év hazai gyermek albuma kategóriában is. 

Írtam már Bea munkásságáról, nem akarom nagyon szaporítani a szót, tény, hogy van benne valami különleges, valami nyugtató, és ha mindezt a gyerekeknek igyekszik átadni, az rossz nem lehet. Sajnos a lemezt nem volt még alkalmam meghallgatni, de igyekszek. 

Tovább menve, az év hazai jazz albuma jelöltjei közül remélem, hogy a Mrs. Columbo sikeres lesz. A valamikori Megasztárban megismert Galambos Dorina teljesen stílust váltott, és szépen ível a zenekara karrierje is. 
Jól áll neki a jazz. 
Jól szól a csaj banda, ez van. Hajrá!

Végül az év hazai nép- vagy világzenei albuma kategóriában ismét jelölve van Palya Bea, de ott van még mellette a Holdviola, akikről sosem tudom eldönteni, hogy most elekro-popban nyomulnak, vagy próbálnak valami egyedit létrehozni. Érdekes az a zenekar.

Nem mondom, de mondom, szép a hangja a lánynak, de valahogy nem jön át, hogy Pély Barnás legyek :) 

Ez volt az utolsó tekercs a Fonogramról, szép délutánt!