Megjelent a love metál atyaink legújabb, szám szerint a nyolcadik nagylemeze.
Tizenhárom dal, amelyek a zenekar elmondása alapján zúzósra sikerültek, és amelyek egyben visszanyúlnak a korábbi hangzásvilághoz is.
Tears on Tape debüt, most!
Különböző megjelenési dátummal, de itt van az új H.I.M. nagylemez, amely Ville Valo szerint keményre sikerült, de ugyanakkor ott van benne a jól ismert szentimentális vonal is.
A tegnap piacra dobott korong, máris a Youtube-on landolt mindenki örömére. Negyvenegy percnyi kőkemény H.I.M zene, amely beteljesítette a hozzá fűzött reményeket, néhol jócskán visszahallom a régi stílust.
Milyen régi stílust? Például a The Funeral Of Hearts korában ismert vonalat.
Na, de beszéljünk az új lemezről.
Igazából nem tudtam különbséget tenni a dalok közt, de ez a stílus számlájára írható. Jó, vannak gyorsabb és lassabb dalok, meg már ismertek is köztük.
Nem tudnám megmondani, hogy mennyire lesz sikeres a lemez, de talán a tavaly, a huszadik évfordulót ünneplő válogatáslemez után elkapkodják a rajongók.
Valahogy sikerült úgy elosztani, és sajnos nem tudom, hogy ez tudatos volt-e, a dalokat, hogy néhány ballada után jön egy húzódal, vagy egy nagyobb rész utána egy néhány perces lélegzetvétel.
A Tears on tape klipet már ismertem, azt már korábban közzétette a zenekar. Na, abból nem lehet belőni a lemez ritmikai alakulását.
Ha innen szeretnénk beazonosítani, hogy merre alakul, akkor azt hinnénk, hogy egy balladákkal teli lemez lesz, de nem.
Személyes kedvencem a harmadik dal, amely húz egyet a lemez elején és megadja az alaplüktetést. Nyári rockslágernek is el tudom képzelni.
Ebben a dalban tényleg érzem a régi H.I.M érzést.
A következő, amelyet nagyon szeretek, a hatodik dal. Az Into The Night, az előző három után egy újabb húzódal. Hahó, ébresztő.
A hetedik dal után jön az, amit korábban lélegzetvételnyi szünetnek neveztem. Egy kis zenei passzus szöveg nélkül. A nyolcadik dal instrumentális. Miután megpihent az agyad, jöhet egy kis zúzda.
Kár, hogy nem tudom betenni mindenik dalt, de sajnos még feldarabolva nem kerültek fel a dalok a Youtube-ra. A tizenegyedik dal egy újabb lélegzetvétel, majd ezt követi a két utolsó, de még előtte a Dawn & Quartered, amely intrójára simán rá lehet énekelni a Baby join me in death sorokat.
Vicces :))
A tizenkettedik dal címe: W.L.S.T.D. Na, ez micsoda? Elárulom, When Love Starts To Die. Túl hosszú volt, srácok?
Ez egy ballada, teljes mértékben.
Valahogy a lemez végére lenyugszanak a kedélyek, a két utolsó dal, amolyan nyugtató hatású. Az utolsó dalban már nincs semmi szöveg. Instrumentális végkifejlődés.
Tears on Tape. Érdekes korong. Aki szereti a H.I.M-et, az nagyon fogja szeretni ezt a lemezt is. Én kíváncsian várom a koncertfelvételeket, hogy miként szólalnak meg az új dalok.
Itt van a lemezborító és a dallista.
Dallista:
1. Unleash The Red
2. All Lips Go Blue
3. Love Without Tears
4. I Will Be The End Of You
5. Tears On Tape
6. Into The Night
7. Hearts At War
8. Trapped In Autumn
9. No Love
10. Drawn & Quartered
11. Lucifer's Chorale
12. When Love Starts To Die
13. Kiss The Void
Pontozzam? Legyen: 8,50. Végszóként itt a teljes lemez, jó hallgatózást! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése