Hát gyerekek, ezt még emészteni kell. Sosem volt könnyű falat a Rhapsody zenéje, de most odatették magukat a srácok. Kint van a 10. Rhapsody of Fire nagylemez, és nem érzem Turilli hiányát.
Na, most hogyan tovább?
Még hogy az olaszok nem értenek a rockzenéhez, ugyan már!
Thundercross?! - mond valamit a név? A fanatikusoknak talán.
Valamikor ezzel a névvel indult útnak olasz honból a Rhapsody, majd 2006-tól szerzőjogi bonyodalmak miatt Rhapsody of Fire néven folytatta az útján 2011-ig.
Kicsit olyan az érzés, mint amikor egy családi vállalkozás szétszakad...
'93-ben Luca Turilli és Alex Staropoli elhatározták, hogy létrehoznak egy igen erős és karakteres zenekart, amely a szimfonikus power metál műfajában fog működni.
Nagyon gyorsan sikeres lett a zenekar, egyrészt a műfaj, másrészt a karakteres hangzás miatt.
Nagyon gyorsan sikeres lett a zenekar, egyrészt a műfaj, másrészt a karakteres hangzás miatt.
Nagy rajongója voltam én is! Hat, vagy hetedikes lehettem, amikor megvásároltam az első Rhapsody kazettát és kíváncsian ültem a lejátszó előtt, hiszen teljesen olyan érzésem volt, mintha egy mesevilágba csöppentem volna.
Ez jellemzi a Rhapsody of Fire zenéjét!
Monumentális, mesés, persze annak, aki szereti ezt a műfajt. Majd 2011 júniusában volt nagy öröm, megjelent a kilencedik nagylemez. STOP!
2011 augusztus: MIVAN? Luca Turilli kilép?!
Nem értettem, hogy mi történik. Egy ennyire karakteres zenekar széteshet?
Nem, nem esett szét, csak átalakult, még ha közhelyes is.
Fontos megjegyezni, hogy nem Luca Turilli a Rhapsody.
Ott van még Alex Staropoli is, aki szintén alapító tagja a zenekarnak, ő nem lépett ki az ősből.
Ott van még Alex Staropoli is, aki szintén alapító tagja a zenekarnak, ő nem lépett ki az ősből.
Miért kellett ez a felvezető, talán csak azért, hogy ha meghallgatjátok az új Rhapsody of Fire dalokat legyen egy mögöttes ismeret, amely segít az emésztésben.
Talán a legfontosabb, hogy mivel Alex maradt a zenekarban, így a stílus nem változott és Fabio Lione (az énekes) is megmutatta dalszerzői tehetségét.
Kezdjük a lemezt!
Tizenegy dal került fel hivatalosan a korongra, de a különböző megjelenések plusz tartalmakat is hozzáadnak a lemezhez.
A nyitódal jól tükrözi a Rhapsody of Fire világát, szóval, aki megszeretné tudni, hogy milyen ez a stílus és zenekar, azoknak mindenképp ajánlom.
Erősen érződik, hogy billentyűs írta a nyitódalt.
A Vis Divina valóban csupán csak a küszöb, az album igazán a második, Rising From Tragic Flames c. dallal veszi kezdetét, amely jócskán idézi a régi Rhapsody érát.
Egy kedves zenész ismerősöm a power metál stílusra csak annyit mondott, cséphadaró stílus. Ez az állítás azért ebben a formában nem igaz, de tény, hogy a kemény dobjáték jellemzi ezt a műfajt.
A nyitódal jól tükrözi a Rhapsody of Fire világát, szóval, aki megszeretné tudni, hogy milyen ez a stílus és zenekar, azoknak mindenképp ajánlom.
Erősen érződik, hogy billentyűs írta a nyitódalt.
A Vis Divina valóban csupán csak a küszöb, az album igazán a második, Rising From Tragic Flames c. dallal veszi kezdetét, amely jócskán idézi a régi Rhapsody érát.
Egy kedves zenész ismerősöm a power metál stílusra csak annyit mondott, cséphadaró stílus. Ez az állítás azért ebben a formában nem igaz, de tény, hogy a kemény dobjáték jellemzi ezt a műfajt.
A meghallgatása után olyan érzésem támadt, mintha Tarja Colours in the Dark lemezét hallgatnám.
Szép ez a zene, igényes.
A Rhapsody munkásságához hozzátartozik a nagy zenekar, a vonósok, fúvósok, énekkarok. Ez erről szól, aki nem szereti, annak nem ajánlom a zenekart.
Szép ez a zene, igényes.
A Rhapsody munkásságához hozzátartozik a nagy zenekar, a vonósok, fúvósok, énekkarok. Ez erről szól, aki nem szereti, annak nem ajánlom a zenekart.
A szinte ballada, kicsit megnyugvó harmadik dal, amely nem épp négy perces a Angel Of Light címet kapta, számomra nagyon Fear of the Dark-osra sikerült.
Teljesen magával húz, aztán négy perctől mintha egy teljesen új dalt hallgatnánk.
Tény, hogy ezt a zenekart az énekes karakteres hangja nélkül ma már nem lehet elképzelni. Valahogy a power metál vonal a férfiénekeseké maradt.
Tény, hogy ezt a zenekart az énekes karakteres hangja nélkül ma már nem lehet elképzelni. Valahogy a power metál vonal a férfiénekeseké maradt.
Jócskán dominál benne a szinti (bár rühellem így nevezni a billentyűs hangszert) és a gitár játéka, ez adja azt a lüktetést, amit a valamikor Iron Maiden dalnál éreztem.
Majd jön a váltás, egy kis Disturbed és Dream Theater keverék. Hogy csinálod Rhapsody? Annyira tökösök a dalok, nem tudok más kifejezést használni, hogy nincs kedvem írni, csak hallgatni, hallgatni!
Szóval, a Tears Of Pain. Ez egy filmzene! Amikor azt hinnéd, hogy akkor itt megy a nagy monumentális "izé" akkor lép át a dal egy élvezhető, stílusos, bólogatós verzióba.
Nekem ez a kedvencem!
A lemez fele, szinte.
Fly To Crystal Skies az ötödik dal az új korongon, amely erős gitár játékkal indít, majd lecsendesedik. Nekem kicsit olyan érzésem van, mintha az előző dal folytatódna. Nem tudom, hogy ez tudatos-e, de érdekes. Nem egy hegycsúcs az összanyagban.
Fly To Crystal Skies az ötödik dal az új korongon, amely erős gitár játékkal indít, majd lecsendesedik. Nekem kicsit olyan érzésem van, mintha az előző dal folytatódna. Nem tudom, hogy ez tudatos-e, de érdekes. Nem egy hegycsúcs az összanyagban.
Ez egy, amolyan töltelék dal, bocsánat, ha valakit megbántottam vele. Igazából visszaköszön a már említett Rhapsody éra. Ez nem egy új lemez, ez a többi folytatása.
Újra felidézi azokat az érzéseket, amelyeket régen éreztem egy-egy Rhapsody dal hallgatása közben.
A lemez felén túl, a hatodik dal nagyon szépre sikerült. A My Sacrifice egy igazi ballada. Lassú dallam, szép fúvósok, csendes, szinte beszélő hang.
Jellemzően a zenekarra előkerül az akusztikus bontott gitárjáték is, amely átcsap egy kis gitárszólóba, háttérben a kórus hangjaival.
Kérdés, hogy miről szól a dal... Ezt mindenki döntse el maga. :)
Noh, elérkeztünk ahhoz, amire én azt mondom, hogy ez biztosan Rhapsody. Ez a hetedik dal.
Aki már hallgatott Rhapsody dalokat, az érti, hogy mire gondolok. Ez igazi power metál.
Aki már hallgatott Rhapsody dalokat, az érti, hogy mire gondolok. Ez igazi power metál.
A Silver Lake Of Tears a hetedik helyen ismét felpezsdíti a vért és elindul a hullámvasút.
Olasz nyelvbarátok előnyben.
Szokás a zenekarok körében, hogy egy-egy dal erejéig a saját anyanyelvükön énekelnek, ezt már a Nightwish is megcsinálta, a Once albumon, igazán nagy sikernek örvendve. A Custode Fi Pace ismét egy ballada, amely mondanivalója ismét elgondolkodtat. Vajon üzennek egymásnak a zenészek? Lehet ha csak belemagyarázás...
Szokás a zenekarok körében, hogy egy-egy dal erejéig a saját anyanyelvükön énekelnek, ezt már a Nightwish is megcsinálta, a Once albumon, igazán nagy sikernek örvendve. A Custode Fi Pace ismét egy ballada, amely mondanivalója ismét elgondolkodtat. Vajon üzennek egymásnak a zenészek? Lehet ha csak belemagyarázás...
Minden esetre nagyon szép a dal, érdemes meghallgatni, aki ért olaszul, annak még érdekesebb. :)
A kilencedik dal egy újabb filmzene lehetne. Szívesen meghallgatnám egy akciófilm betétdalaként. Az A Tale Of Magic ismét egy húzódal. A lemez vége előtt felráz egy kicsit, szépek a gitár és a szinti futamok.
Miért került a névadó dal a lemez végére? Ezt nem értem...
Igaz, hogy olyan lett, amilyennek egy névadó dalnak lennie kell. Mozgalmas, tartalmas. Hosszú szövegrészek alatt szép, a műfajba illeszkedő dallamvezetés. Van egy szép íve. Szép munka!
És akkor az utolsó, egyben záró dal.
Ismét egy balladával van dolgunk.
A Sad Mystic Moon a nyitódalhoz hasonlóan elég monumentálisra sikerült. A fúvós intró után a gitár, majd a basszusgitár játéka vezet egyre mélyebbre a dalban. Nem csupán a dal címe ad okot némi szomorúság érzetre, a dallama és felépítése, valamint a monumentalitásából adódóan is a negatív érzések felé visz ez a szerzemény.
Nem tudom, hogy miként, de sikerült egy jó lezáró dalt írni, amely megengedi, hogy elbúcsúzz a lemeztől. Nem akarja az érdeklődést fenntartani, ennyi volt srácok, köszi, hogy végighallgattátok.
Szép!
Mindent összegezve, én nem érzem, hogy ez egy új lemez lenne, még ha meg is sértek ezzel valakit. Úgy érzem sikerült onnan folytatni, ahol a zenekar abbahagyta ezelőtt két évvel.
Újra van lakkozva.
Szépen szól, van benne gondolat, rengeteg munka, de valahogy a meglepetés számomra elmaradt.
Nem baj.
Nagyon örvendek ennek a lemeznek, mert féltem egy kicsit, hogy mi lesz a zenekarral.
Ha értékelnem kellene akkor egy nyolcast adnék.
Titkon reménykedtem, hogy valami újat hoz majd az új nagylemez, de ennek is örvendek.
Hajra Rhapsody of Fire, jöhetnek a koncertek!
Lent megtaláljátok a dallistát és a lemezborítót. :)
Dallista:
1. Vis Divina
2. Rising From Tragic Flames
3. Angel Of Light
4. Tears Of Pain
5. Fly To Crystal Skies
6. My Sacrifice
7. Silver Lake Of Tears
8. Custode Di Pace
9. A Tale Of Magic
10. Dark Wings Of Steel
11. Sad Mystic Moon
Bonusz Track
A Candle To Light
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése