Számomra a Tavaszi Szél egy zenei szimbólum.
Havasi Balázs
Havasi ismét hódít. Havasi Balázs zenéjét nem szeretni vétek. Súlyos mondat, de így van. Most ismét odavágott. Azt már megszoktam, hogy ha a munkásságát meg akarom érteni nem elég egyszer meghallgatni a dalait, hiszen egy egész világ van beléjük kódolva. De, amit most művelt a Tavaszi széllel...
Az az érzésem, hogy ez az ember nem jó helyre született, emellett pedig, hogy nagyon is jó helyre született. Ambivalens. Visszaszületett. Egy olyan világban él, ahol a popszakma szét barmol mindent, azonban hoz egy olyan stílust, tudást, munkát, amelytől az emberek alatt sárga tócsák jelennek meg a csodálkozástól. Havasi így alkot.
Nem tudnám más kortárs művészhez hasonlítani, ez részben az én hibám, mert elfogult vagyok a zenéje és az által képviselt világ iránt. Igazából nem értem ezt az embert. Nem értem mi zajlik a fejében, honnan ennyi tehetség... Nem is akarok érteni. Hallgatni és gondolkodni akarok!
Számomra a Tavaszi Szél egy zenei szimbólum. Sosem rejtettem véka alá, hogy minden sikeremet a magyar zeneoktatásnak, és a magyar közönségnek köszönhetem. Meggyőződésem, hogy a Tavaszi Szél egy olyan dallamunk, amely bárhol a világon sláger lehetne. Mindig is vallottam, hogy születhettünk ugyan különböző földrészeken, a szívünk mélyén mégis mindannyian ugyanazt a nyelvet beszéljük, és ez a közös nyelv pedig a zene…
Havasi Balázs
Méltó befejezés a bejegyzésnek... Itt lehetne írni sorokat, hogy hány gyertya, hány évig, hány zenész, hány hangsáv... Az is érdekes, de hallgassátok és lássátok...
Itt letölthetitek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése