Elragadott az Anneke-érzés!

Egy újabb nagyszerű lemezt hallgattam/hallgatok. Teljesen magával ragadt az új Anneke Van Giersbergen korong. 

A fenének sem mondanám meg, hogy valamikor kemény metál énekes volt. :) Aki bulizni akar, az töltse, vegye, hallgassa, dicsérje, szeresse!

Kezdünk!

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy régóta hallgatom Anneke lemezeit, már csak azért is, mert nem olyan rég jött ki az első teljesen önálló korong (2007). Már abban volt valami, amitől jobban éreztem magam. Tudom, hogy közhelyes, de ez van. Ad valamit ez a zene, amitől jobban érzem magam. Jobb lesz kedvem. Lehet ha a hang. 

Vártam már az új nagylemezt, kíváncsi voltam, hogy mi történik majd, és nagyon pozitívan csalódtam. Néhol még Havasit is visszahallom, pedig aztán semmi közük egymáshoz. 

Címszavak: húzós, kellemes, mozgalmas, kedélyes, rockzenés. Így tudnám összefoglalni, hogy milyen is lett a Drive, de kezdjük az elején. 

Tíz dal került fel a korongra, amelyek egy egységes nagy egészt alkotnak. Nincsenek balladás, vagy nagyon lassú dalok, minden dal fokozza a hangulatot.

FÜLES HASZNÁLATA KÖTELEZŐ! - amennyiben megakarjátok érteni a fenti sorokat. 

Az első végighallgatásból felocsúdva, jöhet a második kör, amiben már kihallatszanak az apró részletek is. :) 

Igen erősre sikerült a nyitány. Bár néhol nekem Avril-t idézi a dal hangszerelése, de mindenképp szép kezdés. Van benne egy adag tam, amelyek nagyon feelingessé teszik a dalt. 
Az jutott eszembe miközben hallgattam a  We Live On-t, hogy ez akár a Within Temptation dala is lehetne :)) (ez csak a Tarjás dal margójára). Íme az első dal: :)

Nesze neked hangulat. Basszus, mi van Anneke, megbolondulok. Hogy lehet ilyen dögös dalokat írni? Nem elég, hogy a nyitódal nagyon húzós, ott a második, a Treat Me Like A Lady, hát, mit is mondjak? 

Aki szereti a jó kis groove-os dalokat, ahol a basszusgitár kiszakítja a fülét miközben a dobos pofátlan mosollyal nyomja a témáját, az mindenképp hallgassa meg. Ne lepődjetek meg ha elkezd mozogni a fejetek tudtotok nélkül! 

Itten: 

Harmadjára kicsit csendesülünk, de nem olyan Nightwish ballada módjára. A három perces dal úgy indít, mintha az lenne a célja, hogy abbahagyd a fejmozgást, aztán... 

She, egyszerű kis cím, de sokkal több van benne. A kezdeti lágyságot hamar félredobják és elindul egy jó kis hajsza. Nem bírom hangsúlyozni, hogy qurva jó lett ez a lemez. Talán túl jó, de az nem baj!

Negyedik lett a címadó dal, a Drive. Kicsit olyan, "gyere, énekeld velünk" de persze, ilyen kell legyen egy sláger, mégis csak ez a címadó. Hogy van-e közösködés a dalok tematikájában, vagy esetleg a hangszerek által játszott témákban, mindenki döntse el. Ide a rozsdás bökőt, ez egy jó lemez. (már kezdek unalmas lenni ezzel...)

Ugye?! :) 

Most lenyugszunk. Jön egy nagyon szép anya-lánya dal, amelyhez időközben videó is készült. Ez már bemegy a balladák kategóriájába. A My Mother Said egy érzésekkel telített dal, nagyon szép videóval. Szépek a hangszerek, jó a mastere az egész dalnak, ahogy a kis banjo kiszól a jobbsávon. Itt nincs, amit nagyon szaporítani a sorokat, nézzétek meg a videót, magért beszél. :) 

Azt nem mondom, hogy tökéletes az album, de hogy kétségkívül szépre sikerült az biztos. Az, amit én írok, csak útmutató, vagy ha úgy tetszik, szubjektív vélemény. Hogy miért írom ezt? Mert nem akarom, hogy egy nektek nagy tetsző dal, amely számomra nem nyújt annyi élvezetet elvegye a kedveteket a lemeztől. Egy szó mint száz, a Forgive Me-nél éreztem először, hogy talán ez egy töltelék dal. Annyira erősek voltak az előző dalok, hogy e dal esetében kicsit úgy érzem, hogy kellett még egy dal a lemezre. De cáfoljatok meg! 

Miután megpihentünk, itt a hatodik dal, a You Will Never Change visszahozza a korábban írtakat. Talán vannak átfedések, némely elemet visszahallok a második, illetve harmadik dalokból. Ez is egy nagyon mozgalmas és tartalmas dal. Rohadt jól szólnak. Annyira örvendek, hogy a korábbi akusztikus dalok utána Anneke egy ilyen tökös lemezt adott ki. 

Micsoda??? Hogy a törökök is szeretik a rockzenét? Igen! ugyanis a lemez hetedik dala ezzel a furcsa nevű fiatalemberrel készült: Hayko Cepkin. E dal esetében jött elő belőlem a Havasi stílus, mondjuk Havasi Balázs nem török zenészekkel dolgozott. 

Mental Jungle jó kis interkulturális utazás. Ajánlom! 

Kilenc, kicsi liku Ferenc, ahogy mi tanultuk annak idején... kifáradt a lemez. Ismét egy kevésbé érdekes dal, a Shooting For The Stars számomra egy töltelék dal, ami igazából érzésem szerint csak azért került a lemezre, hogy meglegyen a tízes létszám. 

Az utolsó dal, amely már volt a kazetta facebook oldalán is, rohadt jó lett, nem akar elengedni a lemeztől. Áh :). 

Miért? kérdezhetnénk jogosan, miért csak ennyi, vagy hogy miért ilyenek? Ez van. Nagyon jól sikerült ez a lemez kedves Anneke!

Aki megteheti mindenképp vásároljon fizikai példányt, bár az már egyre kevésbé köz-szeretett termék. 

Méltó zárás a lemez számára a The Best Is Yet To Come. 
Hm, beszédes cím! :)) Játszol velünk? :))

Végül, ha értékelnem kellene ezt a korongot, egy kib****** nagy tízest adnék. 
Jól összerakott, egyáltalán nem unalmas, leszámítva azt a két dalt. 
Remélem felkerül a toplisták élére valamelyik dal, mindenesetre, ha netán Anneke koncert lesz a közeletekben ki ne hagyjátok!

Ennyi lenne a lemezrezümé, jó hallgatózást! :)