Ez a lemez odacsapott a földhöz és magassarkúval nyomkodja a gyomrom!
Azt hiszem, nem kell senkinek bemutatni az énekesnőt, de amióta Tarja 2005-ben különvált a Nightwishtól, ontja magából a jobbnál jobb lemezeket.
Szám szerint ez a harmadik önálló nagylemez. Oh Yeah!
Szám szerint ez a harmadik önálló nagylemez. Oh Yeah!
Mondanám, hogy jó kis come back, de miért is? Alig telt el három év a What Lies Beneath óta. Most meg egy újabb nagyszerű lemez.
Kezdem az elején. Igazából már a What Lies Beneath kiverte nálam a biztosítékot, mert a My Winter Storm annyira nem volt jó. Olyan kell albumnak éreztem, két év telt el a nagy szakítás óta, ideje lenne valami szólót produkálni, oly rég emlegetem.
Aztán jött a 2010-es lemez, az már odaSzabott rendesen. Nagyon erős dalok voltak rajta, némelyik igencsak slágergyanús és elnyűhetetlen. Valahogy időtlennek tűnt. Először nem is értettem, hogy miért jön az új lemez, hiszen még a második is nagyon új... Azután láttam, hogy már három éves.
Idén augusztus 30-án adta ki az earMusic a korongot, és már aznap eladási rekordokat döntögetett, a kiadó eladási listáját hazavágta.
Ami igaz, az igaz, jó lett, de mutatom közelebbről.
Sok változat jött ki, mindenféle bolondságot be lehet szerezni, örülhetnek a nagy Tarja-fanok. A sima kiadású korong mellett a kemény tokos, mellékletes, plakátos, bakelitlemezes, könyves verziókat is meg lehet kaparintani.
Az alap ugyanaz.
Tíz dal került fel a lemezre, ezek közt akadnak balladák, gyorsabb és lassabb dalok is.
És végre valaki, aki nem azt nézi, hogy a rádióban vajon lejátszhatóak-e a dalok, hanem zenél és a zenéről szól a lemez. Jócskán vannak 4 perc feletti dalok.
Hogy miről szól?
Tarja: impressziók, érzések, sőt, még titkok is felkerültek rá, azt nem tudni, hogy melyik dal fikció és melyik igaz.
Tarja: impressziók, érzések, sőt, még titkok is felkerültek rá, azt nem tudni, hogy melyik dal fikció és melyik igaz.
Igen erőteljesen nyit a lemez, a már megjelent Victim Of Ritual az első dal.
Ez egy teátrális dal, de ez tudatos. Ez a szép benne. Mindezek mellett Maurice Ravel Bolero szerzeménye ihlette, ez már az elején tudatosult bennem.
A második dalra már azt mondanám, hogy lágyabb, de ezt hamar visszavonom.
Sokáig ez volt a személyes kedvenc. A 500 Letters-ben éreztem valamit abból a My Winter Storm-érzésből. Itt jön be a már korábban emlegetett játék a fikcióval.
Én személyesen el tudom képzelni, hogy valaki ötszáz levéllel ostromolta Tarját.
Sokáig ez volt a személyes kedvenc. A 500 Letters-ben éreztem valamit abból a My Winter Storm-érzésből. Itt jön be a már korábban emlegetett játék a fikcióval.
Én személyesen el tudom képzelni, hogy valaki ötszáz levéllel ostromolta Tarját.
Zeneileg nem egy bonyolult dal, kicsit úgy érzem, hogy kellett egy pihenő track az első után, amely igen erőteljes. Jó, ne értsetek félre, húz ez a dal mint az állat, de lágyabb, mint az előző.
Sajnos Youtube-videókat nem tudok osztani, az earMusic mindet letiltatta...
A jelenlegi személyes kedvencem a lemez harmadik dala. Nem tudom, valamit elrejtett ebbe a dalba, ami megbabonázott... A Lucid Dreamer egy kész zenei hullámvasút. Nagyon szép ívekkel, de még szebb kanyarokkal. Amikor már éreznéd, hogy itt a dal csúcsa, jön egy jobb kanyar, csak csukd be a szemed és biztos, hogy elkezdesz mozogni. :)
Igaza volt Tarjának, amikor azt mondta, hogy ebbe a dalba mindent belegyúrt a zenei tudásából. Olyan hangmagasságokat és mélységeket érint néhány másodperc alatt, amely lenyűgöző. Nem szeretnék veszekedni vele...
Ha megnyugodtatok, akkor most itt egy kis megmarhulás. (Köszi, Pásztor Anna!) A negyedik dalt már ismertem. A Never Enough már május végén megjelent, és igazi bepillantást engedett már akkor a lemez zenei világába. Jó kis dal, amely végén kezdődik az igazi megmarhulás. Akinek rossz szomszédai vannak, mindenképp ajánlom, és inkább a 3. perctől a végéig. Ezt az eszetlen és precíz dzsemmelést. Szép!
A lemez feléhez érve, aztán igazából nem értettem, hogy mi történt. Az ötödik dal annyira hangulatos, hogy egy hatalmas tisztás közepén éreztem magam. A Mystique Voyage a tarja-stílus ékköve. A Gyűrűk Ura jutott eszembe, amint a Tündék harcolnak az Orkokkal.
Kellett neked pihenés, akkor most mozdulj meg! Darkness.
A Peter Gabriel-cover nagyon szép lett. Annyira más, teljesen más világot teremt, nem hittem volna, hogy Tarja hangja és a trash metal stíluselemek összeférnek. Most nem az eredeti Peter Gabriel-dalt trash metáloztam le, hanem a Tarja-verzió nagyon hozza a stílust.
A Peter Gabriel-cover nagyon szép lett. Annyira más, teljesen más világot teremt, nem hittem volna, hogy Tarja hangja és a trash metal stíluselemek összeférnek. Most nem az eredeti Peter Gabriel-dalt trash metáloztam le, hanem a Tarja-verzió nagyon hozza a stílust.
Nekem jobban tetszik, mint az eredeti, de megmutatom, hogy miről beszélek, ez az eredeti:
Eszement...
Túl a lemez felén változik a hangulat. Nem azt mondom, hogy lelassul, sőt! Érdekes kis dalok követik egymást.
A hetediket,a Deliverance-t is egy utazáshoz tudnám hasonlítani. Ez szintén egy teátrális dal. Látom magam előtt a színpadot, a sárga, piros színeket és a fekete ruhát. Megártott valami?
A nyolcadik dal már nem enged el ilyen könnyen. Ez biza kőkemény metál zene.
A Neverlight c. dalt azok is szeretni fogják, akik amúgy nem Tarja-rajongók. Nagyon jó kis groove-os rockzenét gyömöszölt össze. Szép nagy refrénívekkel, ez egy amolyan kiabálós dal. Sajnálom, hogy nem tudom megmutatni, mert ez odaüt!
Csendesedik a korong, visszatérünk a zöld tisztásra.
Az Until Silence egy zenei játék. Úgy tudom elképzelni, mint amikor beülnek a zenészek a próbaterembe és próbálgatják a hangszereiket. Mégis, ez egy ballada, szép struktúrával. De, valahogy olyan könnyed, szabad, nem érzem, hogy lefárasztana. Ez igaz az egész lemezre. Sőt, kevésnek érzem. :)
A Medusa méltó zárása az albumnak. A Blue October frontemberével készült dal szépen harmonizál a többivel. Tarja kapott egy erős férfi hangot a lemezhez.
A Justin Furstenfeld énekelte dalban az a vicc, hogy több mint nyolc perces és mégis olyan, mintha egy négy perces dalt hallgatnék.
Tarja, megleptél, de nagyon örvendek!
Tarja, megleptél, de nagyon örvendek!
Kedves mindenki! Aki ki szeretne kapcsolódni és nem bán feláldozni ebből a hülye rohanó világból egy órácskát, na jó, és még egy perce, az mindenképp hallgassa meg ezt a lemezt. Ha értékelnem kellene, akkor elfogultság nélkül tízest adnék!
Ez egy szép munka, látszik és hallatszik rajta a tudatos és igényes munka.
Nem is szaporítom tovább a sort, lennebb lesz a borító és a dallista. Kalandra fel! :)
Dallista:
01. Victim Of Ritual
02. 500 Letters
03. Lucid Dreamer
04. Never Enough
05. Mystique Voyage
06. Darkness
07. Deliverance
08. Neverlight
09. Until Silence
10. Medusa (feat. Justin Furstenfeld)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése