Van benne egy kicsi abból a bizonyos Fugees-érzésből

Betartottam az ígéretem, meghallgattam a napokban megjelent WOTE első nagylemezét, a R.E.V.O.-t. Hol is kezdjem? :) 

Azt ugye tudjuk, hogy a kanadai zenekar, igazán akkor vált világszerte ismerté, amikor Gotye Somebody That I Used to Know c. dalát egy gitárra áthangszerelve előadta. Nagy port kavartak a cover dallal. Lassan megnőtt az érdeklődés a zenekar iránt. Nem tudom pontosan, hogy akkor fogalmazódott-e meg bennük, hogy szeretnének egy nagylemezt a zenei piacra dobni, vagy előtte, de mindenképp jól döntöttek. 

Bár ez az első hivatalos Walk Off The Earth lemez, ha jobban a srácok után nézünk, például a Youtube csatornájukon, láthatjuk, hogy szereztek már dalt a R.E.V.O. előtt is. 

De akkor nézzük a lemezt. Tizenegy dal került fel, amelyeket néhol élveztem, néhol nem. Melyik részével kezdjem?

Jöjjenek a jó dolgok. 
A zenekar az indie műfajban alkot, ez az a zenei műfaj, amibe kis túlzással szinte minden belefér. Van indie pop, indie rock, és még kitudja, mit lehetne ide sorolni. Ez előnyt jelent, hiszen ezek olyan dalok, amelyek az ősműfajok elemeit használva igen hamar mainstream  dalokká válhatnak. Sok esetben ez történt a WOTE lemezén is. Néha nem tudtam eldönteni, hogy milyen műfajba is sorolható az adott dal. Kérdés persze, hogy kell-e műfaji kategorizáció, vagy csupán élvezni kell a zenét. Mindenesetre öröm volt hallgatni az új dalokat is, bár az előzőleg megjelentetett dalok hangulatához hasonlóra vártam, nem így történt és ez nem baj. Lett új kedvencem! 

Már a lemez egy új dallal kezdődik, amely egyben a lemez névadó dala is. Érdekes ráhangoló, úgy tudnám elképzelni, mint amikor egy hatalmas emelkedőn küzdi fel magát a hullámvasút kocsija, majd amint felért, jön az átbukás és a móka. Számomra ez a nyitódal a lemez egyvelege volt. Beletettek mindent, ami majd a lemezen megszólal. :) 

A második dalt már ismertem, sőt a harmadikat is, ez egy kicsit csalódás volt számomra. Srácok, nem volt más új dal? Végül is, igazatok van, ez a nagy lemez, és fellehet fogni a már megjelent dalokat kislemezekként. Szóval, a második helyen  érkezik a Red Hands, majd utána a Gang of Rhythm és a harmadik helyen az eddigi személyes kedvencem, a Speeches. Számomra ez a három dal egy egységes koncepció. 

Majd jön a Sometimes. Hm, na, itt megbotlottam. Ott szól a bal fülemben az ukulele, de mégis ez a dal olyan más. Jó, van lüktetése, van benne egy jó kis húzás, de huh, más világ. Nekem a Fugeest jutattja eszembe, de lehet ha tévedek, hallgasd meg, itt: 

Érdekes, nem? Nekem tetszik, de más valahogy. Egy teljesen új dal. Majd a hatodik, a Shake egy amolyan sing-along song. Hetedik helyen, a már említett Gotye cover. Ezt miért? Ez már olyan régi és már megélte a saját életét. Itt egy picit csalódtam a dallistában. 

Na, de utána jöttek az új kedvencek, mert azok is vannak. :) 

Az utolsó négy dal, és igazából nem tudom, hogy tudatos volt-e, a húzó a lemezen. Meghozza a kedved, hogy újrahallgasd az egész korongot. 

A Summer Vibe már ismerős volt, de az utolsó kettő nem. Vagyis de, a Money Tree egy promó videóból. Akkor még nem tudtam, hogy melyik lehet ez a dal. Most olyan vagyok, mint egy kisgyerek, aki megkapta a játékát. Jó ez a dal.

Így utólag már tudom, hogy ez egy 2010-es dal, de valahogy elkerülte a figyelmem. És akkor ott az utolsó nóta. Ez egy vérbeli lemezlezáró dal. Jó kedved lesz tőle és örvendesz majd mindennek, ami körülvesz. Az a fránya ukulele végig kíséri a lemezt, persze jó értelemben. Alaphangszer, ez nem változik az utolsó dal kapcsán sem. 

Mindent egybevetve, örvendek, hogy megjelent a lemez. Most a dalok szövegére nem tértem ki, nem látom értelmét igazából, ha nagyon érdekel, eléred őket bárhol. 

Ha pontoznom kellene a lemezt, hát ez sajnos csak 7,5 lenne, sajnálom srácok, de a sok ismert dal lehet, ha visszavet a lemezből. Tudom, hogy a fizikai lemez mindig többet ér a letöltött változatnál, na meg azt is, hogy nem drága megvásárolni, de mégis, túlzás nélkül a lemez felét már ismerik. Hol marad a varázslat? 

Köszi, Walk Off The Earth! :)