Szép délutánt mindenkinek!
Nem, nem voltam elveszve, csupán mérlegeltem.
Az volt a kérdés, hogy folytatódjon-e a kazetta pályafutása, avagy jobb lenne csendben elbúcsúzni tőle.
Március 12-én lesz egy éve, hogy útnak indult a blog, azóta sok felületen, egész sok színben osztottam meg gondolatokat, de valahogy múlt év végére kiégett a motiváció, így hát pihentem, pihentem egy egész hónapot.
Az egy év alatt volt itt minden, feldolgozásokkal foglalkozó rovat, reggeli kedvcsináló, még az online rádióba is beengedték a kazettát, valamit elég sok visszajelzés is érkezett, hol kommentár, hol lájk formában.
Persze voltak időszakok, amelyek kicsit megtépázták, mégsem olyan egyszerű az online világban leütni egy szeget, de mégis csak blogról beszélünk.
Zavart továbbá az is, hogy bár az induláskor szarkazmust is ígértem, ez kikopott és egy nagy gyárrá kezdett válni, hogy mindennap legyen valami érdekes, de tudjuk nagyon jól, hogy ez nem így működik.
Zavart továbbá az is, hogy bár az induláskor szarkazmust is ígértem, ez kikopott és egy nagy gyárrá kezdett válni, hogy mindennap legyen valami érdekes, de tudjuk nagyon jól, hogy ez nem így működik.
"Node" -
Az elmúlt napok, sőt az elmúlt hónap bő termése rádöbbentet, hogy rengeteg dologról KELL írni, hiszen sok nagyszerű zenész alkot odakinn. Nagyon sok új lemez jelent, jelenik meg, elég nagy a zenei mozgolódás, lassan magunk mögött hagyjuk a telet.
Elég sok zenei rendezvény is zajlik, vetélkedők, díjátadók, amelyekről szintén érdemes lenne szót ejteni, de csak lazán, minden megkötés nélkül.
Hogy miért ma?
Egyszerű.
Úgy éreztem, hogy szükségem van egy olyan eseményre, dalra, amely visszahozza a kedvem a bloghoz. Először az Indica új nagylemezére gondoltam, hogy mna, majd akkor most, de mégsem. Aztán tegnap előtt megjelent Tuomas Holopainen szólómunkájának első darabja...
Baszki... Na igen. Ez hozott vissza ide. Nagyon sajnálom, hogy eddig távol voltam, de kellett ez a kis idő.
Nemsokára elég sok lemez fog megjelenni, így a lemezkritikák száma is gyarapodni fog.
A kávécseppek rovatot bezárom, egyrészt elég nehéz, másrészt a már említett gyár jelleget igen erősen képes megidézni.
Az Áthangolás az marad, az örök favorit lesz, hiszen mindennap kerülnek fel jó feldolgozások.
Egy levegővételre ennyi fért ki, csatolom Tuomas dalát, hátha sokatoknak jó kedvet hoz.
Ps. lesz majd konkrét kislemez véleményezés is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése